1 fookin' bastard

Én meg azt nem értem, hogy tizenöt centiméter hó hogyan tud olyasmit okozni, hogy mindenhol azt látom: “megbénult az ország”, “lehetetlen közlekedni” ésígytovább.

Ha mondjuk teszem azt Brazília lennénk, ahol évszázadonként egyszer ha esik a hó, akkor azt mondanám: jó, legyen. De basszus nálunk minden évben ez van, hogy tudniillik hóesés, bénulás, idióták. Mert

• a sok hülye cseszik feltenni a téli gumit;
• a FőKeFe szokás szerint a mi türelmünket kéri, mert nem lassan dolgozik;
• az emberek csakazértis beülnek a dobozba, akárhogyan is kérik őket, hogy ne tegyék;
• mínusz tíz fok az már farkasordító hideg, ahol minden tönkremegy és leesik az emberek keze-lába, orra-p*cse, ugye.

Azt hittem, hogy 2000 év elég volt megszokni azt, hogy decemberben bizony előfordulhat ilyen; eshetik bizony (hűha) tizenöt(!) centi hó is és lehet (jajj) -10(!) fok is. Egyszerűen azért, mert – szótagolva, lassan mondom – i-lyen ég-haj-la-ton é-lünk. Márpedig – kedves FőKeFe, kedves idióták, MÁV, dobozosok és híradósok, akik szerint “ítéletidő tombol” – kétezer év elég hosszú idő ahhoz, hogy ezt megtanuljuk.

Most már ofisöl, sőt, nyilvános: január 1-től a Miskolci Városi Könyvtárat erősítem webmester, online kommunikáció és digitalizálás vonalon. Szóval Lassie hazatér, vagy mi, ennek megfelelően feléled a blogon a “miskolc” tag.

Ma bicikliztem először a szezonban hóban, naná, hogy meg kellett másznom a Várhegyet. A FőKeFe nincs a helyzet magaslatán, többet csúsztam, mint gurultam, ide értve az egész várost, nem csak a Várhegyet. Viszont élveztem rohadtmód.

autóstársak, a mi adónkból építjük a szélesebb járdákat

Amióta elköltöztem, többször fordulok meg a Váci utcában, mint korábban. Nyáron a turisták (és a zöld tehén) mellett van még egy állandó csoport, ami már-már hozzátartozik az utcaképhez: a “kínálgató-emberek”. Fogalmam sincs, hogy van-e ennek a munkakörnek hivatalos megnevezése vagy nincs. Ezek azok az emberek, akik a vendéglátóegységek előtt álldogálnak és mindegyre leszólogatják a járókelőket, igyekezvén becsábítani őket a kávézókba, sörözőkbe, éttermekbe. Még több kontent van.

“A világ tizenhat országának csaknem százhúsz városában működő Slow City mozgalomhoz csatlakozna első magyar tagként Hódmezővásárhely” – olvasom a tegnapi Metropolban. Bevallom, most hallottam először erről a mozgalomról. A legutóbbi “Slow [...]“, amivel összeakadtam, az épp a “Slow Bicycle Movement” volt, a lassú biciklisták mozgalma. Bárki érezheti magát a lassú biciklistákhoz tartozónak, aki nem pusztán praktikus, hanem számára kényelmes ruhában nem csupán azért kerékpározik, hogy A-ból B-be eljusson, hanem magáért a biciklizésért, meg-megállva, rácsodálkozva, adott esetben rágyönyörködve a világra. A számára legkényelmesebb tempóban. Még több kontent van.