Kérlek frissítsd a könyvjelzőt, RSS-csatornát. Mostantól itt vagyok:
Én meg azt nem értem, hogy tizenöt centiméter hó hogyan tud olyasmit okozni, hogy mindenhol azt látom: “megbénult az ország”, “lehetetlen közlekedni” ésígytovább.
Ha mondjuk teszem azt Brazília lennénk, ahol évszázadonként egyszer ha esik a hó, akkor azt mondanám: jó, legyen. De basszus nálunk minden évben ez van, hogy tudniillik hóesés, bénulás, idióták. Mert
- a sok hülye cseszik feltenni a téli gumit;
- a FőKeFe szokás szerint a mi türelmünket kéri, mert nem lassan dolgozik;
- az emberek csakazértis beülnek a dobozba, akárhogyan is kérik őket, hogy ne tegyék;
- mínusz tíz fok az már farkasordító hideg, ahol minden tönkremegy és leesik az emberek keze-lába, orra-p*cse, ugye.
Azt hittem, hogy 2000 év elég volt megszokni azt, hogy decemberben bizony előfordulhat ilyen; eshetik bizony (hűha) tizenöt(!) centi hó is és lehet (jajj) -10(!) fok is. Egyszerűen azért, mert – szótagolva, lassan mondom – i-lyen ég-haj-la-ton é-lünk. Márpedig – kedves FőKeFe, kedves idióták, MÁV, dobozosok és híradósok, akik szerint “ítéletidő tombol” – kétezer év elég hosszú idő ahhoz, hogy ezt megtanuljuk.
Most már ofisöl, sőt, nyilvános: január 1-től a Miskolci Városi Könyvtárat erősítem webmester, online kommunikáció és digitalizálás vonalon. Szóval Lassie hazatér, vagy mi, ennek megfelelően feléled a blogon a “miskolc” tag.
Ma bicikliztem először a szezonban hóban, naná, hogy meg kellett másznom a Várhegyet. A FőKeFe nincs a helyzet magaslatán, többet csúsztam, mint gurultam, ide értve az egész várost, nem csak a Várhegyet. Viszont élveztem rohadtmód.
Több olvasónk jelezte, hogy kedden késő délutántól kisebb fennakadásokat tapasztal a T-Mobile hálózatában. Főként megszakadó hívásokról, téves foglalt jelzésekről számoltak be.
Megkeresésünkre a Magyar Telekom munkatársa megerősítette az üzemzavar hírét, szűkszavú tájékoztatása szerint “körülbelül 16 óra óta a T-Mobile ügyfelei Észak-Budán valóban tapasztalhattak elvétve hívásindítási problémákat, a hiba kijavítása 18 órára megtörtént.”
Ehhez képest anyám ugyanerről panaszkodott nekem tegnap – Miskolcról. Következtetés: Miskolc csatlakozott Észak-Budához. Ergo Miskolc közelebb van, mint gondolnád. Akárcsak London:
London közelebb van, mint Gondolnád...
Olyat mondok nektek, amit nehéz lesz elhinni, de igaz: be vagyok zárva és nem tudom elhagyni a lakást.
Ironikus, hogy nemrég kezdtem el újra végigjátszani a Silent Hill 4: The Roomot (ebben ugye hősünk arra ébred, hogy a lakásajtó le van láncolva és ő nem tudja elhagyni a lakást csak egy gyanús lyukon keresztül a fürdőszobában, ami ráadásul a Sötétség Világába vezet), valamint jókat rötyögtem a kísértetiesen hasonló ideából táplálkozó The Room blogon.
Erre az történt, hogy az egyik ajtó zárja megmakacsolta magát és nem akar kinyílni – ráadásul mintegy másfél óra próbálkozás után a kulcs is beletörött. Úgyhogy itt vagyok bezárva a lakásba. Aki nem ismeri a lakást, annak mondom: egy tetőtéri dolog, egy tűzbiztos vasajtó vezet fel a padlástérbe, majd következik az ominózus rácsos ajtó (ez nem nyílik), amely egy folyosóra vezet, ahonnan a lakásajtó nyílik. Ez tehát a probléma forrása:
Délre megyek dolgozni, most 8:13 van. Rendelkezésemre áll 2, azaz kettő darab fémfűrészlap, a zárnyelv átvágásához.
A fejleményekről természetesen beszámolunk (követheted a Twitter #fogsagban hashtagjét is), maradjatok velünk.
Update: természetesen kiszabadultam, de nem volt egyszerű. A zárnyelv külső burkolata vágható volt, belülről azonban úgy néz ki, mintha acélsodronyok erősítenék. Flex nélkül esélytelen volt. Szétfúrtuk a zárat, de még így sem nyílt. Végül egy szakember jött ki menteni, magával vitte 15 rugómat, de a tudat, hogy nem lennék jó betörő, velem maradt.
P.s.: nagyon vártam, de nem jelent meg a lyuk a falban, vascsövet sem találtam. Silent Hill nem akar engem.